Gondoltam, hogy megosztok párat a kedvenc eszközeim közül azok számára, akiket ez érdekel.
Általában jó minőségű feszített festővászonra festek. Abban az esetben, ha a képen a texturáltság veszi át a főszerepet, akkor viszont falapra dolgozom.
Nálam a festés mindig az alapozófestékkel kezdődik, csak ezután következhet az akrilfesték felvitele. Az akrilfesték iránti elköteleződésem abból fakad, hogy vizes bázisú, egészségre ártalmatlan, gyorsan szárad, lehetővé teszi számomra a rétegezést és hihetetlenül sokoldalú. Tulajdonságait a megfelelő akrilmédium (pl. folyósító-, vastagító-, fényesítő médium) használatával befolyásolni tudom, így ezek által is fokozható a vizuális élmény. A kész kép zárására az élettartam és az UV védelem növelése érdekében festménylakkot használok.
Az ecsetek mellett vagy sokszor inkább helyett, mindenféle méretű és alakú festőkést használok. Valószínűleg a festőkések a leggyakrabban használt eszközeim közé tartoznak.
Nagyon szeretem még a tortalapátot, amit a konyhaszekrény fiókból csempésztem át a műhelybe. Ezzel egyszerűbb és lendületesebb felhordani a festékrétegeket a nagyméretű festővásznakra.
A művészecsetek mellett én továbbra is használom az úgynevezett festékbolti ecseteket, festőhengereket, amelyekre még a bútorfestések alkalmával kaptam rá.
A műanyag tárgyakhoz már gyerekkorom óta hozzáérni sem szeretek, ezért az én festőpalettám egy méretes mázas kőlap, amiről használat után nyomtalanul lemosható az akrilfesték. Azt is szeretem benne, hogy nagy, így sok helyet ad a színkeveréshez.
Szórófejes flakon vízzel, nélkülözhetetlen a festék nedvesen tartására és a vásznon történő folyatásra, ha úgy hozza az alkotói kedv.
A festékréteg alakításához használok még tengeri szivacsokat, régi plasztik kártyákat, glettvasat, fésűt, körömkefét, ablaklehúzót, rongyokat, kartont… bármire nyitott vagyok, minden eszköz csak gazdagítja a struktúra megjelenését.
Ceruza, vonalzó, akril filctoll, pasztellkréta, struktúrpaszta, mind-mind fontos szerephez jut a munkám során.
